Monolog-Pillanatnyi érzelmek!

Csend van.

A gondolataim tiszták, még is könny fut a szemembe..

Ahogy elköszönünk, mintha végleg elmennél, de tudom nem így van ..

Mintha csak messziről láthatnálak már, pedig elég közel vagy..

Mintha messze lenne valami ami hív ; egy távoli erős hang..

"Vigyázni fogok rád"..

Ezt hallom de még te most mentél el, még most mondtad telefonon hogy jó éjt..

Mégis ki ez?!

Közelebb merészkedek mert érzem hív valami..

Hirtelen megragad valami hátulról,ölbe vesz, elszalad velem de mi ez vagy ki?

A szemem összerezzent az ámulattól az érzéstől,de nem félek , még se tudom kinyitni..

Valami erős száll köt hozzá .

SZERELEM.. de hogy? lehet? hisz rajtad kívül nem szeretek mást..

Egyszer lerak szemem kinyílik nem látok semmit de biztonságban vagyok, érzem ..

Mégis mi ez? hol van?? ..

Tény hogy érzett valami irántam és én is iránta , de hova tűnt ? ..-kérhetsz valamit- hallottam a suttogást ..

"KELL AZ AJKAD"-kiáltottam..

és megjelent ,minta az egész ember ott állna előttem, felismertem ..

Egy rögzített jel a felső ajka közepe fele, tudtam te vagy az, nem volt kétely ,hogy megcsókoljam e ,hisz olyan rég vágytam már rá , olyan rég láttam , olyan rég fogtam kezét, hogy beleremegtem a csókba , és egy hirtelen mozdulattal szűntem meg létezni, meghaltam a csókba ..

Mintha nem élnék tovább, olyan volt ez az érzés.

És mégis reggel a te hangodra ébredtem , a legszebb reggelem volt amit eddig átéltem ..

KÖSZÖNÖM!