Monolog-Pillanatnyi érzelmek!

Iskolába vagyok..

Ének óra van, ballagási dalok halmaza, gyakorolunk .

Az egész osztály énekel.

Ki elhülyéskedi , ki komolyan veszi ki már most nyeli a könnyeit.

Ilyenek vagyunk . Hülyék, de itt ott összetartunk..

Körülnézek.

Valaki nem veszi komolyan vagy csak nem fogja még fel mi az "itt hagyni a másikat és tovább lépni".. Hátam mögött ötössével ülnek 2 fiu és 3 lány. Itt ott néhány vita velük, de ezt már igy szoktuk meg , mindig meg tudjuk beszélni .. Másik oldalt 8 fiu ül , jaj de szemtelenek de jó fejek .. Elöttem 3 lány mellettem 2 .. Vajon mi lesz a következö lépcsön??? 2x ennyi fiu és 2x ennyi lány ?? Szeretni fognak , össze szokunk ?? De szorongató érzés ezt érezni.. Mégis körbe nézek és mintha a családomat látnám .. Valaki szerinte lehet ugy nevezni , valaki szerint nem .. De össze szoktunk .. De már csak 4 honap .. átfut a felyemen a gondolat .. "20 év múlva" .. mi lesz akkor .. felcsendül a dal.. látjuk egymást?? 30 körül leszünk .. valaki emlékezni fog rám ? vagy ránk.. ritka szó lesz majd "osztálytársam volt! Lehet mondani mást?? Igen .. testvérem ! mintha elvesztenék valamit , de mit , hisz csak egy ember , vagyis 18 ember ... De csak annyit jelentenek nekem mint Földnek a Nap :')