Monolog-Pillanatnyi érzelmek!

Az élet igazságtalan;
Akkor veszi el tőlünk a dolgokat mikor legnagyobb szűkségünk van rá..
Akkor hoz be az életünkbe embereket mikor nem is akarjuk..
Nem mi irányítjuk az érzéseinket..
Bele vagyunk kényszerítve egy testbe ..
És mindenki csak azt látja, ahogy megjelenünk.
Azt hogy milyenek vagyunk rejtély marad..
Titok...
Hisz nincs semmink..
Csak egy életünk nem de bár?
Élünk.. és hirtelen halunk meg..
Minden ami volt odavész..
Van ennek így értelme?.
ki tud egy halottat szeretni tovább?
Egy koporsóba fekvő őszhajú tehetetlen emberhez ki fog úgy hozzászólni ,hogy választ is kap?
...
Igen, azt mondjuk ,hogy az élet igazságtalan..
Pedig gondolj csak bele..
Mikor ott van egy nagy lehetőség ,megtehetnéd de nem teszed..
Bírnád de meghátrálsz..
Akarod de mégse..
Félsz!
Félsz az élettől !
Attól hogy valami nem jól sikerül!
És?
Nagyobb hibáid lesznek ennél..Gondok, melyektől nem menekülhetsz..
Majd mielőtt meg akarnád tenni..
Mielőtt meggondolnád maga.. elszánnád magad... hogy eljött az idő.. és megcsinálod.. akkor másrr túl késő...
Akkor már annyira eszmélsz fel, hogy lehet hogy most megcsinálnád...
De már késő..
És tudod mi a legszörnyűbb ebben az egészben??
Mert nem a halál..
Hanem azok az elmulasztott pillanatok amiket hátra hagytál..
És amikor már elérsz arra pontra ... Ez a gondolat előröl kezdődik benned..
És fel tör a fejedben az, hogy "mi lett volna ha"..