Halk fájdalom
Messze az emberek veszekednek, megütik egymást, elválnak...
Én meg sírva, a nevét ordítva nekiesek egy fejfának.
Átélni százszor, átélni nem egyszer,
Hiányának fájdalmát átélni ezerszer.
Hiánya megöl, kínoz és sebet ejt...
Olyan személy volt, kit sosem felejtek el...
Hiányzik most...
Mi akkor volt...
Huncut mosoly, igaz szavak...
Átélni téged; erős lélek és büszke akarat!
Gyertyát gyújtottam... Ég a láng...
Isten keze most téged csodál...
Ha lehetne kérni, ordítanám a neved...
Ha lehetne kérni, most és mindig légy itt velem!
Felfogtam, persze! Még csak most értékelem
A veled töltött időket... Most már csak istent kérlelem...
Messze az emberek veszekednek, megütik egymást, elválnak.
Én meg sírok, és hiányodat suttogom egy alacsony fejfának...
